Most csak... (1.)
Napokat vívodtam,hogy leírjam-e azokat a gondolatokat amik a fejemben voltam mikor Dóri egy csík,két csík bejegyzését és a további írásokat olvastam.
Senkinél nem hagytam kommentet inkább leírom a saját érzéseimet.
Régen,17 szülinapomkor született meg unokanővérem kisfia (ma már nagy fiú)Tamás.Egy hetes volt mikor meglátogattam őket.Mikor először kezembe fogtam csak üvöltött és valami nagyon rossz érzés volt.Akkor megfogadtam,hogy nekem aztán soha nem kell gyerek.Én nem bírnám elviselni ezt az állandó figyelmet,törödést,kötödést.
Keresztfiam születésekor 20 éves voltam és ez az érzés csak még jobban megerősödött bennem.2-3 órát ha vigyáztam a fiúkra még eltelt valahogy,de hogy napi 24 órás szolgálatot lássak el.Na nem,ezt nem nekem találták ki!
Ekkor tájt ismertem meg a későbbi vőlegényem.Ő volt ez első komoly nagy szerelmem.Sajnos nagyon hamar kapkodni kezdtünk,8 hónap után volt az eljegyzésünk amiben benne voltam én is,de hogy utána milyen gyorsan pörögtek az események. Csak kapkodtam a fejem,mikor azt hallottam tőle,hogy kinéztem ezt vagy azt a házat,mennyit kellene ráköltenünk,jövőre az esküvőt kellene megszerveznünk aztán jöhetnek a gyerekek.Fél év alatt mindent el akart rendezni.
Két hónapig bírtam ezt az iramot,aztán felvettem a nyúlcipőt!
...Ezek nem az én terveim,hanem a tieid!Egyfolytában ezt mondtam magamban...
Hiába szerettem nagyon,én világot akartam látni,utazni,bulizni nem babázni,pelenkázni.Nagy vitatkozások után én voltam az aki belátta,hogy ez így nem fog működni és még az elején barátokként váljunk el,mint ellenségként,akik gyűlölik egymást. Iszonyúan fájt!Sokáig emésztettem a dolgot,közben féltékeny is voltam mikor másik csajjal kezdett el járni az utcánkból,de megkeményedtem,nem mutattam kifelé semmit.22 éves sem voltam még ekkor.
3 hét alatt 16 kg fogytam,amit apukám nagyon rossz szemmel nézett,így kerültem egy hónapra kórházba.Ott lettem vegetáriánus és erősödtem meg lelkiekben annyira,hogy hosszú távon kezdtem el gondolkodni.A kórházból 48kg-val kerültem ki,amit 28 éves koromig tartottam is...
...Nagyon elkanyarodtam ....Na vissza a folytatáshoz....
...........A barátnőim sorban férjhez mentek,jöttek a babócák,én meg vigyáztam rájuk,szigorúan 2-3 órát,aztán mentem a saját dolgomra....
...álmaimat megvalósítani....utaztam....sokat...külföldre is...
Külföldön voltam mikor megismertem Lacit is...2003 októberében....pár hónappal a 30. szülinapom előtt. Na, bumm!
...Nagyon szerelmes lettem!2 hónap alatt teljesen felborult az életem,leköltöztem hozzá és azóta együtt vagyunk.(6.évet tapossuk együtt)
Dorka akkor még nem volt 5 éves és tetszett a nevelő anyuka szerep.
...aztán 4 éve egy játékboltba mentem el dolgozni és ekkor kezdődött egy másik fajta érzés...
Nekem saját gyerek kell,most vagy később,nem,inkább azonnal!
Aztán mikor párommal leültünk megbeszélni,soha nem sikerült megegyeznünk.Mikor én akartam ,ő nem,aztán volt ez fordítva,akkor meg nekem tetszett nagyon az aktuális helyzet.Viszont az utóbbi időben már csak bennem van ez a gondolat.Párom teljesen elzárkozik a baba gondolata elől. S nekem ez fáj...nagyon...
Ő 42 és fél évével már nem akar apuka lenni,neki van sajátja,azt kell felnevelnie.Mindig ezt a választ kapom! Tudja,érzi,hogy ilyenkor nekem ez mennyire fáj!...húúúú...elkezdtem sírni...most nem tudom folytatni....
....megyek hímezni.....
Megjegyzések
Az az igazság, hogy én is folyamatosan igy éreztem a gyerekkel, akárkinél volt. Pár óra oké, de aztán húzzunk inkább haza, nyugi, csend.
Aztán rájön az emberre valamikor, hogy igen, szeretne sajátot. Rám is rámjött. Csak sajnos attól, hogy lett sajátom, semmi nem változott meg igazándiból a korábbi érzéseim tekintetében. Igy visszatekintve valszeg nekem egyáltalán nem kellett volna gyerek. Vagy nem Kolost kellett volna kifognom elsőre ;) hogy vissza tudjak menni időről időre dolgozni, és feltöltődjek újra. De nem igy lett. Ezért nem is lesz több, csak éljem túl ezt a jópár évet még, amig kicsik. Nehéz lesz nekem nagyon. Nagyon nehéz magamban tartani a jókedvet, hogy pozitivan tudjak a mindennapokhoz állni. Néha azt hiszem, hogy soha nem lesz már jobb.
nagyon szomorú ami veled történik..
ne haragudj h ezt mondom, nem ismerlek benneteket, nem yo ez így h nem ugyanazt szeretnétek..
próbálj vele beszélni h neked ez így nem yoo változtatnotok kéne, mert így nem leszel boldog igazán soha, majd csak észbe kap..
remélem még időbe, és nagyon boldogok lesztek!
bár gondolom sokszor próbáltál beszélni vele róla:(
Túl fogod élni :) és jobb lesz! ;)
Melus!
Félre ne érts!Boldog vagyok vele,ez csak egy fájó pont az életemben,ami néha rossz napokat hoz és ilyenkor előkerül az ásóm.
Írtam mailt......
Szóval az a helyzet, hogy valamilyen szinten megértem, hogy a párod a korára hivatkozik. Pedig nem öreg, nem erről van szó. Csak kérdés, hogy mennyi energiátok maradna egy közös gyerekre, ha nagyobb lesz. Vagyis inkább neki. Persze ez megjósolhatatlan, de anyukámék pl tök fáradtak a legkisebb húgomhoz, vagy legalábbis sokszor, és apukám is 43 volt, mikor született.
Nagyon tanulságosak tudnak lenni,újra és újra elolvaslak benneteket és próbálom az érzéseimet valahogy értelmezni.
Azért nem egyszerű,mert amikor szóba kerülnek itthon a dolgok valami midig átértékelődik bennem.
Dora nekem tetszik,hogy mindig magadra is utalsz,jó érzés,hogy megosztod velem a gondolataid!
Dorottya köszönöm a mailt,majd itt írok még néhány gondolatot,ha nem lesz olyan kuszaság bennem.
nehogy eltávolodjon, mert úgy érzi h erőlteted, szépen kell a hapsikat adagolni, vedd le a lábáról, hátha úgy menni fog, magyarázd el neki h imádod Őt de többet akarsz belőle, és igazivá akarod még jobbá tenni egy pici jövevénnyel ami mindkettőtökből fejlődik:);)
hátha bejön!!!!!
szorítok:)