Sokat gondolkodtam ismét az elmúlt hónapokban, hogy írjam-e tovább a blogom,megosszam az életem egy részét a netes világban,hisz itt csak "jelbe írva,virtuális barátaim vannak és a kapcsolattartás nem is olyan egyszerű.( iszonyú lassú net, drága mobilozás stb.) Aztán valamelyik nap olvastam az egyik blogtársunknál, hogy őt is hasonló gondolatok foglalkoztatják.S bizonyos írások előhoztak bennem olyan dolgokat,amik nagyon érzékenyen érintenek. Igazából nehezemre esik megfogalmazni, hogy mit is érzek, gondolok ezzel kapcsolatban. A gondolatok ide-oda csaponganak bennem. Azt tudom,hogy van 1 irtóra fájdalmas dolog, ami lassan felemészti a lelkem egy részét, és egyre messzebb elsodor azoktól az emberektől akik fontosak számomra. Akik amikor teljesen a gödör mélyén voltam mellém álltak és támogattak, tanácsokkal láttak el. Van egy csapat akik anno befogadtak,de sajnos én nem tudtam,tudom viszonozni a vendégül látásukat, pedig megígértem. Életem első olyan ígérete volt ez, ...