Barátság 1.

,, Egy ember a kutyájával együtt halt meg. Az égbe érve, az arannyal kirakott úton mentek… Ismerős? Egy finom márványkert mellett haladtak. Felérve a tetőre, egy gyöngyből kirakott csodálatos kapuhoz értek, csak úgy csillogott a napfényben. Odaérve egy embert találtak, aki a küszöbön ült.
- Bocsánat” szólt a kutya gazdája,
- hol vagyunk”?
- A Mennyben” – válaszolta a kapus
Kaphatnánk egy pohár vizet”? - kérdezte a kutya gazdája.
- Természetesen” - volt a kapus válasza, “lépj be és kapsz hideg üdítőt”.
- A barátom is bejöhet”? – kérdezte tovább a látogató.
- Sajnálom” válaszolta a kapus. “Állatokat nem engedhetünk be”.
Az ember úgy döntött, ő is lemond a vízről, hívta a kutyáját és tovább mentek.
A további út nehézkes és poros volt. Egy egyszerű, kert nélküli fa kapuhoz értek. A kapus
a kapura támaszkodva egy könyvből olvasott
- Bocsánat” – szólt a látogató.
- Kaphatnánk egy kis vizet”?
- Persze, szívesen, kérem jöjjenek be - válaszolta kedvesen a kapus.
Bementek, a közeli kút hideg vízéből ittak, annyit amennyit csak óhajtottak Köszönjük,
- Megmondaná nekünk hol vagyunk?
- A Mennyben” válaszolta a kapus.
- Teljesen össze vagyok zavarodva, az előbbi kapus is azt mondta, hogy az ő kapujánál
van a bejárat a Mennybe. - szólt a látogató.
- Ó, az aranyozott útra és a gyöngyös kapura gondol? Nem, az a pokol”.
- És nem zavarja, hogy ott az önök nevére hivatkoznak”? - csodálkozott a kutya gazdája.
- Nem”, válaszolta a kapus. Mi örvendünk, hogy ők mind elveszik azokat,
akik beleegyeznek a barát elhagyásába, kint maradásába.

( Coelho )


Dóri bejegyzését olvasva jutott ez az eszembe...........