Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és egy életre szóló véd- és dacszövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve...A sors fura szerzet: újra és újra elválasztja egymástól Rosie-t és Alexet, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de az a varázslatos kötelék, ami összekötötte őket, életük minden öröme és bánata közepette megmarad.Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?
Már olyan sokan olvasták a blogbarátaim közül, hogy mikor a könyvtárban szembe jött velem a könyv, azonnal le is csaptam rá.
Furcsa volt olvasni,az órai levelezésekből, sms-ekből, levelekből, e-mailekből, chat-beszélgetésekből, újságcikkekből álló kötetet,de így olyan hétköznapi, megközelíthetővé váltak a szereplők.
A sors fintora,ahogy a két főszereplő élete milyen nehezen kerül egyenesbe, de ismét bebizonyosodott, hogy minden jó, ha vége jó, alias happy end a könyv vége.
( azért az Ui.: Szeretlek sokkal jobb volt)
Megjegyzések