Túl egy lelki válságon...

... most jött el az az idő, mikor minden lenyugodott bennem és van kedvem írni és megosztani veletek a gondolataim és magyarázatot adni az eltűnésem okaira...

Az elmúlt napjaim, heteim olvasással, sok beszélgetéssel és persze munkával teltek.
 Mondhatni minden rendben van körülöttem.
A problémák amik vannak, engem nem érintenek, így nem is nagyon foglalkozom vele.


....Szotyika cicával sokat vagyok együtt, így még egyedül sem vagyok. :)


Pár dolgot visszamenőleg megemlítek,de a dolgok egyáltalán nem érdekelnek már.
Az elmúlt hónapok azzal teltek, hogy túl jussak azokon a történteken....
...Úgy érzem sikerült is, és most egész kellemes a kapcsolatunk a lánnyal és apjával...


A történetem sokatok számára ismerős, hisz sok mindet megosztottam már a problémáimból.
A legek legje viszont karácsony előtt 2 nappal történt:

2009.12.22.

Reggel már senki nem volt itthon mikor 7-kor felkeltem.

Úgy gondoltam,hogy egy kicsit leülök a számítógép elé,hisz ebben a hónapban dolgozni járok a játékboltba,amikor meg nem ott vagyok a sulipadot koptatom, így csak késő este, vagy reggel melóba indulás előtt tudok gép elé ülni.

Szép kis papírlap fogadott a következő felirattal:

" Kinyírlak dagadék! Én nyerek!"

...csak egy kicsit indult jól a napon...

Szóval a lány este az anyjához ment, én pedig szépen az íróasztal közepén hagytam a lapot,hogy mikor a drága hazajön az legyen az első amit észrevesz mikor leül a gép elé.

Állítólag az apja nagyon kiakadt, felhívta telefonon. ...mit gondoltok mi történt?...

A lány letagadta volna az égről még a csillagokat is...mire az apja ( állítólag) jól beolvasott neki, s persze utána lelkiismeret furdalása volt,mert a drága kicsi lánya olyan keservesen sírt a telefonba.

...tőlem persze senki nem kért bocsánatot... így várom a karácsonyt....

Az előzmény egy nappal korábbi:

2009.12.21.

Csak pár napig volt csend a házban.
Minden kezdődött azzal,hogy a drágalátos nevelt lányom úgy elpakoltam a gépen a dolgait,hogy nem találta meg. Az én drágalátosom,meg azzal jött,hogy biztos,hogy nem töröltem le?
Eszem ágában sem volt,mert egyszer megtettem most aztán csak is én lehettem.
Még szerencse,hogy pont láttam,hogy hova tette az idióta gyerek és meg tudtam mutatni,hogy hol van. 
Ezen jól összejöttünk...megint...a hülye gyereke miatt...persze nem nekem volt igazam...neeeem...persze, hogy nem.... akkor is csak hülye gyereke van...
Mérgemben nagyon sok mindent kiabáltam a végén,mert nagyon bántott,hogy rám akarta a gyerek megint kenni a saját butaságát és csak több órás vitatkozás,beszélgetés után nyugodtak le a kedélyek....

S végül a Karácsonyról pár sor :

2009.12.24

Elvileg ez a szeretet ünnepe....

... nekem ma nem ezt jelenti....szinte csak az anyagiakról szól ez a nap,aminek számomra már semmi jelentősége nincs... nem vártam,hogy ez a nap is eljöjjön...

Páromnak egy jó meleg téli pizsamát vettem,mert a kis pénzem inkább tesóm gyerekeire költöm el,mint itt, ebbe a családnak mondott kapcsolatban, s a maradékot is inkább szilveszterre tartalékom. 
A lány ismét egy új telefont kapott,mert a régit ugye beleejtette a wc-be és nem javították meg,és a garanciája is elveszett,+ plusz tőlem egy Hanna Montana-s parfümöt.
Ezzel az ajándékkal még mielőtt az apja elment érte is úgy voltam,hogy inkább visszaviszem,mint hogy neki adjam a 2 nappal ezelőtt történtek miatt.
Végül erőt vettem magamon, becsomagoltam és a fa alá raktam. 

...megjöttek...a puszit csak úgy akarta adni,hogy az apja rászólt... én mondtam: -Nem kell, hagyjuk!
Erre a párom megjegyezte,hogy milyen undok vagyok....tényleg? ... azt hiszik,hogy 2 nap alatt én elfelejtettem,hogy mi történt...hát nem!!!...igen én is érző ember vagyok, és a 7. karácsonyunk alkalmából, az elmúlt két éve keserédes mivolta után ezt érdemlem meg,hogy ilyen szöveget írhat,mondhat egy még nem is 11 éves taknyos csitri?


Sajnos az a típusú nő vagyok aki évek múltán sem felejti el a sérelmeit,főleg nem azokat ami még bántó szándékot is takarnak, a piszkos, mocskos szövegről már nem is beszélek.


Én egy a kényelmemet szolgáló lábtartót kaptam a hímzős fotelem elé. Örültem neki,mert régi vágyam volt.
Egyben meglepődtem,mert megbeszéltük,hogy semmi ajándékot nem veszünk egymásnak, hisz pár hete kapott mindegyikünk új telcsit.S mégis adtunk egymásnak meglepit. 
Ez talán jelent valamit!...


Az ünnepi vacsora után a lány az apjával a telefonnal voltak elfoglalva,bent ültek a lány szobájában,én pedig a nappaliban voltam...egyedül..és hímeztem...a leszámolásra figyeltem és már abszolult nem érdekelt,hogy egyedül vagyok kint...hát ennyit a szeretet ünnepéről...ugyan úgy történt minden mintha nem is szent este lenne...persze a hangulat sem volt olyan..idén először nem szólt a cd lejátszóból semmi....


Végül egy csomagolásba kaptunk tusfürdőket a lánytól.
..s ezzel az az érzés maradt meg bennem,hogy ő már el is felejtette a történteket...


Szóval megint emlékezetesre sikeredet ez a nap!

Szóval ez az esemény tette fel az i-re a pontot nálam. Innentől fogva a legminimálisabbra vettem a kommunikációt a lánnyal és hosszú- hosszú napok kövezkeztek ami csendben egymás kerülgetésével történt.

Higgyétek el nem én voltam az aki megtörte a jeget és próbálkozott a párbeszéddel! 

A szilveszter egy újabb bejegyzést érdemel így, holnap azzal jövök, és ezzel tégyleg lezárom az elmúlt hónapok felidézését. ...