Különös idők...
... különleges asszonyok sorozatból akadt a kezembe eme életrajzi regény.
Felice személyét, mivel pápa lánya volt, azonnal a botrány frivol izgalma és a vele járó kíváncsiság övezi. Meséje az egyéni siker története; megtudhatjuk, miként jutott egyre feljebb a ranglétrán, hogyan osont végig a hatalom folyosóin, milyen magasra sikerült felkapaszkodnia, ki segítette az előrejutásban, kit takarított el az útjából és kinek nyújtott segítő kezet.
A nő, akinek jelenléte ma is, a modern városban is ennyire vibráló, és komoly élettörténete van, saját korában egyértelműen volt „valaki”. Ez ritkaságszámba megy, hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy Felice félezer évvel ezelőtt élt, amikor még igen kivételesnek számított, ha egy nő hírnévre tett szert.
Története Róma szívéhez kötődik, mélyen beivódott a város szövetébe, így ma is lépten-nyomon találkozhatunk vele. Felice jelen van a Piazza Navonán, ahol még ma is áll a palota, amelyben első éveit töltötte. Megtaláljuk a XV. századi Sforza Cesarini palotát meg a régi Palazzo della Cancellariát, ahol Felice férjhez ment, és ott a Monte Giordano, ahol felnőttként élt. Őt követve átkelthetünk a Sant’ Angelo hídon, és beléphetünk a Vatikánba, a Castel Sant’ Angelo, vagyis az Angyalvár erődítményébe, ahol különféle mulatságokon vett részt, vagy meglátogathatjuk a Vatikáni Palotát, ahol az apja lakott, és ahol a mai napig látható a képe.
A történetírók által elfelejtett Felice della Rovere, II. Gyula pápa törvénytelen lánya az olasz Reneszánsz egyik legbefolyásosabb asszonya volt. Abban a korban élt, amikor tanúja lehetett annak, amint Michelangelo festi a Sixtusi kápolnát, apja, a pápa lerakja a Szt. Péter bazilika alapkövét, őt magát pedig Rafael örökíti meg az egyik képén.
A szerzőnő, Caroline Murphy nemcsak az okos és körültekintő, művészetpártoló, diplomáciai feladatokat is vállaló, kiváló gazdasági érzékkel megáldott címszereplő feleségként és anyaként is kivételes egyéniségét mutatja be könyvében. Részletes korrajzot ad a pápák és bíborosok kinevezése körüli intrikákról, a környező országok és a különböző hercegségek között dúló harcokról, és mindeközben megismerhetjük, milyen ruhákat hordtak a szereplők, mit ettek és ittak, milyenek voltak családi és ünnepi szokásaik.
Megjelenés : 2007.
Oldalszám : 324
Hihetetlen volt számomra, hogy ilyen nyíltan élhetet egy lány akinek az apja épp a pápa volt abban a korban mikor az eretnekséget, a hűtlenséget komolyan büntették.Viharos élete során mindent megtett a családjáért, emléke eddig mégis csendes volt az utókor leginkább hallgatott róla.
Ma a vatikáni palotában, II. Gyula lakosztályában Raffaello freskójának alakjai között felfedezhető egy sötét hajú, fiatal nő, aki apjára, a pápára szegezi tekintetét.
Felice személyét, mivel pápa lánya volt, azonnal a botrány frivol izgalma és a vele járó kíváncsiság övezi. Meséje az egyéni siker története; megtudhatjuk, miként jutott egyre feljebb a ranglétrán, hogyan osont végig a hatalom folyosóin, milyen magasra sikerült felkapaszkodnia, ki segítette az előrejutásban, kit takarított el az útjából és kinek nyújtott segítő kezet.
A nő, akinek jelenléte ma is, a modern városban is ennyire vibráló, és komoly élettörténete van, saját korában egyértelműen volt „valaki”. Ez ritkaságszámba megy, hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy Felice félezer évvel ezelőtt élt, amikor még igen kivételesnek számított, ha egy nő hírnévre tett szert.
Története Róma szívéhez kötődik, mélyen beivódott a város szövetébe, így ma is lépten-nyomon találkozhatunk vele. Felice jelen van a Piazza Navonán, ahol még ma is áll a palota, amelyben első éveit töltötte. Megtaláljuk a XV. századi Sforza Cesarini palotát meg a régi Palazzo della Cancellariát, ahol Felice férjhez ment, és ott a Monte Giordano, ahol felnőttként élt. Őt követve átkelthetünk a Sant’ Angelo hídon, és beléphetünk a Vatikánba, a Castel Sant’ Angelo, vagyis az Angyalvár erődítményébe, ahol különféle mulatságokon vett részt, vagy meglátogathatjuk a Vatikáni Palotát, ahol az apja lakott, és ahol a mai napig látható a képe.
A történetírók által elfelejtett Felice della Rovere, II. Gyula pápa törvénytelen lánya az olasz Reneszánsz egyik legbefolyásosabb asszonya volt. Abban a korban élt, amikor tanúja lehetett annak, amint Michelangelo festi a Sixtusi kápolnát, apja, a pápa lerakja a Szt. Péter bazilika alapkövét, őt magát pedig Rafael örökíti meg az egyik képén.
A szerzőnő, Caroline Murphy nemcsak az okos és körültekintő, művészetpártoló, diplomáciai feladatokat is vállaló, kiváló gazdasági érzékkel megáldott címszereplő feleségként és anyaként is kivételes egyéniségét mutatja be könyvében. Részletes korrajzot ad a pápák és bíborosok kinevezése körüli intrikákról, a környező országok és a különböző hercegségek között dúló harcokról, és mindeközben megismerhetjük, milyen ruhákat hordtak a szereplők, mit ettek és ittak, milyenek voltak családi és ünnepi szokásaik.
Megjelenés : 2007.
Oldalszám : 324
Hihetetlen volt számomra, hogy ilyen nyíltan élhetet egy lány akinek az apja épp a pápa volt abban a korban mikor az eretnekséget, a hűtlenséget komolyan büntették.Viharos élete során mindent megtett a családjáért, emléke eddig mégis csendes volt az utókor leginkább hallgatott róla.
Ma a vatikáni palotában, II. Gyula lakosztályában Raffaello freskójának alakjai között felfedezhető egy sötét hajú, fiatal nő, aki apjára, a pápára szegezi tekintetét.

Megjegyzések