Ismét Adler...

..könyv volt a kezemben.



"Két éve élek egyedül, még egy kutya vagy macska jelenléte sem zavarja meg a magányomat."
A múlt titkai éppen úgy Olaszországban rejtőznek… mint a váratlan szerelem.

Lamour Harringtonnal másodszor fordult elő, hogy egy tragédia következtében veszítette el a szeretett férfit. Tizenhét éves volt, amikor az apja örökre eltűnt egy titokzatos tengeri balesetben. Amikor a férje is váratlanul meghal, úgy érzi elárulták, és visszatér a kis házba a buja növényzetű Amalfi parton, ahol gyermekkora legboldogabb éveit töltötte az apjával. Csakhogy a mesés partszakaszon magányosan álló házikónak szintén megvannak a maga titkai, és hiába a szikrázóan kék tengeren ringó bárkák, és a mindent betöltő citromillat, Lamour kénytelen szembenézni az igazsággal. Vajon az apja halála tényleg baleset volt? Vagy rejtegetett valamit, és ez vezetett az idő előtti távozásához? Eközben valaki biztos akar lenni benne, hogy Lamour nem fedi fel az idilli, mesés part titkát. Az asszony életébe belép két rejtélyes, erőteljes férfi, és miközben köztük vívódik, rájön, hogy a múlt olyankor tér vissza, amikor az ember legkevésbé várná. Lamournak le kell számolnia kétségeivel, mert csak így szedheti össze a bátorságát és élhet teljes életet.

Adler színes leírásai Olaszországról ugyanolyan csábítóak, mint maga a történet. Az ember szinte érzi a tenger sós illatát, egy jó cappuccino erős, kesernyés ízét. Pompás leírása nyomán legszívesebben összepakolnánk és elindulnánk Rómába! A Ház Amalfin szerelemmel és rejtélyekkel teli, magával ragadó regény.

Azt hiszem besok(k)altam egy kicsit az Adler regényekkel,.

Nekem ez a könyv egy kicsit unalmas volt,nem igazán tetszett.

Igaz szavakba nem tudom foglalni miért,de ez az érzés bennem maradt.

Talán az is közre játszott,hogy mackómmal nem voltunk épp jó passzban. :(

10/6