Kipróbáltam...
én is melyik Jane Austen figura lehetnék.
Íme az eredmény:
A hősnő A klastrom titka című regényében szerepel.
Fülszöveg:
A kislánynak csúnyácska Catherine idővel virágzó szépséggé érik, s amikor szomszédjuk Bath városába utazik fürdőkúrára, meginvitálja a kisasszonyt, hogy bevezesse a társasági életbe. Catherine körül nemsokára több udvarló is felbukkan: a hóbortos John Thorpe, a lány új barátnőjének bátyja, valamint a gáláns Mr. Tilney, miközben a kalandvágyó Catherine elindul, hogy felfedje a klastrom titkát... Szövevényes szerelmi bonyodalmak, kíméletlen női intrika és hol vérfagyasztóan félelmetes, hol bájosan ártatlan vidéki kaland ez a regény, Jane Austen legtöbbet olvasott, világszerte népszerű műve.
S végül ezt a véleményt olvastam:
Használjuk a fantáziánkat, és képzeljünk magunk elé egy ifjú leányzót (16-18 év között), aki vidéken nevelkedik, mindentől távoli kis falujában, újság, rádió, tévé és pletykás szomszédok nélkül.
Szülei józan gondolkodású, nagyravágyástól mentes, egyszerű emberek, akik családjukon kívül nem foglalkoznak mással, s rendelkeznek a helyes ítélőképesség adományával.
Leányuk eredendő naivitással, az emberi viselkedés ismeretének hiányával felvértezve pár hetes velük eltöltendő nyaralás formájában váratlan lehetőséget kap a szomszédoktól. Az érthetetlenül idegen nagyvilágban ismeretségeket köt (elméje kíváncsi és nyitott), s új „barátai” olvasnivalóul horrorral ajándékozzák meg.
Hősnőnk korábbi ismeretek hiányában – kis túlzással persze – ezt fogadja el egyedüli regényirodalomnak, az általa nem ismert világot pedig olvasmányai alapján ítéli meg.
Most képzeljük el, amint a felkapott üdülőhelyről egy budai villába kerül vendégségbe. Okkal hihetjük, rémségekkel felcsigázott képzelete azonmód benépesíti az épületet.
A pincében – hála a vastag falaknak – ideális búvóhelyre lel a városszerte retteget darabolós baltás gyilkos.
A konyhában a középkori boszorkányfamília utolsó, elátkozott tagja kotyvasztja az ebédet, melyhez a hozzávalókat ismeretlen helyről szerzi be – lehetőleg éjszaka.
A házigazda volt katona, aki vélhetően háborús bűnökkel terhelten tölti nyugdíjas éveit fegyvergyűjteményének tisztogatása közepette.
Leánya szadista szexmániákus, akinek szombat esti orgiái messzi kerületekből vonzzák a torz lelkeket.
A padláson pedig a napfény-érzékeny fiútestvér szorgoskodik mechanikus babagyűjteményén, amik között igazán élethűek is vannak, bár ki tudja, mérnöki rafinéria helyett talán kóbor szellemek kísértenek bennük.
Ha mindehhez hozzávesszük a földszinti lefalazott szobát, ahol állítólag a gyerekeltüntető szekrény várja örökké éhesen következő áldozatát – nos, ha mindezt végiggondoljuk, továbbfejlesztjük, keresztezzük egymással, akkor fogalmat alkothatunk arról a felfokozott lelkiállapotról, amilyenbe Catherine Morland kerül a könyv közepénél.
Csak neki nem horror, hanem annak elődje, a gótikus regény jutott. A végeredmény (és a valóság) hol szórakoztató, hol moralizáló, sziporkákkal meghintett történet, ami megítélésem szerint kilóg Jane Austen általunk eddig ajánlott művei közül.
Hamarjában Stephen Leacock könyve, A Kék Edward című novellagyűjtemény jut eszembe, ahol frenetikus írás foglalkozik a gótikus regény kiparodizálásával.
Nos ez a könyv egyszerű paródiánál annyival több (vagy kevesebb), hogy nem rest kiegészítésül jellem- és korrajzot is nyújtani az olvasónak. Az összhatás ennek révén egyszerre ódon, kicsit humoros és kritikus – egyszóval igazi különlegesség. Ennek következtében nem kerülheti ki egyetlen Austen kedvelő sem.
Galgóczi Tamás
Nem maradt más hátra,mint irány a könyvtár.
El kell olvasnom ezt a regényt nekem is!
Íme az eredmény:
A hősnő A klastrom titka című regényében szerepel.
Fülszöveg:
A kislánynak csúnyácska Catherine idővel virágzó szépséggé érik, s amikor szomszédjuk Bath városába utazik fürdőkúrára, meginvitálja a kisasszonyt, hogy bevezesse a társasági életbe. Catherine körül nemsokára több udvarló is felbukkan: a hóbortos John Thorpe, a lány új barátnőjének bátyja, valamint a gáláns Mr. Tilney, miközben a kalandvágyó Catherine elindul, hogy felfedje a klastrom titkát... Szövevényes szerelmi bonyodalmak, kíméletlen női intrika és hol vérfagyasztóan félelmetes, hol bájosan ártatlan vidéki kaland ez a regény, Jane Austen legtöbbet olvasott, világszerte népszerű műve.
S végül ezt a véleményt olvastam:
Használjuk a fantáziánkat, és képzeljünk magunk elé egy ifjú leányzót (16-18 év között), aki vidéken nevelkedik, mindentől távoli kis falujában, újság, rádió, tévé és pletykás szomszédok nélkül.
Szülei józan gondolkodású, nagyravágyástól mentes, egyszerű emberek, akik családjukon kívül nem foglalkoznak mással, s rendelkeznek a helyes ítélőképesség adományával.
Leányuk eredendő naivitással, az emberi viselkedés ismeretének hiányával felvértezve pár hetes velük eltöltendő nyaralás formájában váratlan lehetőséget kap a szomszédoktól. Az érthetetlenül idegen nagyvilágban ismeretségeket köt (elméje kíváncsi és nyitott), s új „barátai” olvasnivalóul horrorral ajándékozzák meg.
Hősnőnk korábbi ismeretek hiányában – kis túlzással persze – ezt fogadja el egyedüli regényirodalomnak, az általa nem ismert világot pedig olvasmányai alapján ítéli meg.
Most képzeljük el, amint a felkapott üdülőhelyről egy budai villába kerül vendégségbe. Okkal hihetjük, rémségekkel felcsigázott képzelete azonmód benépesíti az épületet.
A pincében – hála a vastag falaknak – ideális búvóhelyre lel a városszerte retteget darabolós baltás gyilkos.
A konyhában a középkori boszorkányfamília utolsó, elátkozott tagja kotyvasztja az ebédet, melyhez a hozzávalókat ismeretlen helyről szerzi be – lehetőleg éjszaka.
A házigazda volt katona, aki vélhetően háborús bűnökkel terhelten tölti nyugdíjas éveit fegyvergyűjteményének tisztogatása közepette.
Leánya szadista szexmániákus, akinek szombat esti orgiái messzi kerületekből vonzzák a torz lelkeket.
A padláson pedig a napfény-érzékeny fiútestvér szorgoskodik mechanikus babagyűjteményén, amik között igazán élethűek is vannak, bár ki tudja, mérnöki rafinéria helyett talán kóbor szellemek kísértenek bennük.
Ha mindehhez hozzávesszük a földszinti lefalazott szobát, ahol állítólag a gyerekeltüntető szekrény várja örökké éhesen következő áldozatát – nos, ha mindezt végiggondoljuk, továbbfejlesztjük, keresztezzük egymással, akkor fogalmat alkothatunk arról a felfokozott lelkiállapotról, amilyenbe Catherine Morland kerül a könyv közepénél.
Csak neki nem horror, hanem annak elődje, a gótikus regény jutott. A végeredmény (és a valóság) hol szórakoztató, hol moralizáló, sziporkákkal meghintett történet, ami megítélésem szerint kilóg Jane Austen általunk eddig ajánlott művei közül.
Hamarjában Stephen Leacock könyve, A Kék Edward című novellagyűjtemény jut eszembe, ahol frenetikus írás foglalkozik a gótikus regény kiparodizálásával.
Nos ez a könyv egyszerű paródiánál annyival több (vagy kevesebb), hogy nem rest kiegészítésül jellem- és korrajzot is nyújtani az olvasónak. Az összhatás ennek révén egyszerre ódon, kicsit humoros és kritikus – egyszóval igazi különlegesség. Ennek következtében nem kerülheti ki egyetlen Austen kedvelő sem.
Galgóczi Tamás
Nem maradt más hátra,mint irány a könyvtár.
El kell olvasnom ezt a regényt nekem is!
Megjegyzések
Kíváncsi vagyok, az olvasás után találsz-e kettőtök közt azonosságot.;-)