Abaligeten
Alig értem haza anyumtól,párom a következő ötlettel rukkolt elő.
Mit szólnék hozzá ha pünkösdkor elmennénk valahova kirándulni.
Senki nem tiltakozott ellene,így a reggeli ébredés és pár szendvics elkészítése után bevágtuk magunkat a kocsiba és elindultunk dél felé.A végcél az abaligeti cseppkőbarlang volt.
Mikor odaértünk két csoport pont indult be.Mivel rengetegen voltak úgy döntöttünk megvárjuk a következő indulást.
Az indulás egy jó negyed órát csúszott,mert a 2 csoport lassan,komotósan egyszerre ért vissza.Nagyon tetszett megint a benti levegő,jó mélyeket lélegeztem be a párás levegőből.Egy pasi miatt a nadrágomat jól összesároztam,mert a nagyteremhez vezető nyolcvan akárhány lépcső felénél megállt pont előttem a legmeredekebb résznél és sehol nem tudtam megkapaszkodni csak a lépcsőnek tudtam nekitámasztani a lábam.Szinte alig fértünk el mellette.Azért felértünk a végcélhoz aztán öt perc után loholni kellett visszafelé,hogy az utánunk következő csoport ne csúszon..
...Végül is nagyon jól sikerült a kirándulás,csak azért voltam mérges,mert mikor előzőleg voltunk akkor bő negyed órát beszélgettünk,nézelődtünk a negyteremben,most meg lóhalálában kellett jönni kifelé,mert az idegenvezető sorba kapcsolta lefelé a világítást.
...semmi emléket nem vettünk,a lány kapott egy illatos tollat és édességet...finom tejfölös-sajtos lángost és palacsintát ettünk...
Hazafelé Dombóvárnak jöttünk,megálltunk a kedvenc fagyizónknál,isteni finom lime-st és meggyes gombócokat nyaltam el.
Este 6-kor értünk haza.Fürdés után már éreztem egy kis izomlázat és nagyon jó volt ágyba bújni.
Mutizok pár képet:
Megjegyzések