Egy fantasztikus...
....élményben,érzésben volt tegnap részem.
Öcsi mikor este 7-kor hazaért,azzal fogadott,hogy Gabóca hívta és mondta,ha van kedvünk akár át is mehetünk hozzájuk.
Minden vágyam az volt,hogy minél előbb láthassam a kisbabát.Mikor átértünk még Soma aludt,addig a Lucával játszottam,labdáztunk és mesét néztünk.Nagyon jól éreztem már ekkor is magam.
Aztán halk sírást hallottunk.Gabó kihozta a kis tündérbabát.Meghallotta a hangunkat,kézben tartották és minden rendben volt,a sírás abba is maradt.Tesó mondta,hogy vegyem nyugodtan kézbe,de inkább csak a figyelő szerepet vállaltam.
Ekkor átmentünk a nappaliba.Először Somának vitt ajándékaimat bontottuk ki és néztük meg.Az első kis cipőcskét tőlünk kaptak.Sógornőm nagyon örült mindennek.
Majd jött a Lucának vitt nagy táska kiürítése.Szinte minden ruha bejött a lányzónak és egy divatbemutató kerekedett a ruhapróbákból.
Közben Ibi néni meg isteni finom berét sütött,amiből hármat tejfölösen be is vágtam.Még az volt a szerencse,hogy előtte nem ettem vacsorát.
Közben Soma megébredt és neki állt ő is vacsorázni.Szopizás közben meg el is szunyókált ismét.Aztán mikor végeztek ismét megkaptam a következő kérdést:
-Na,nővérkém kézbe veszed? Nem tudtam nemet mondani és máris a kezeim között volt ez a falatnyi kis emberke.Hihetetlen érzés volt! Soha kezemben nem volt egy ekkora csöppség.Úgy fogtam,mint amikor büfiztetni kell.Kaptam sok pusziszerűséget,(mert úgy csinált,mintha még enne,meg mindenféle gügyögést. Öt kerek percig nem volt bennem semmi félelem,hogy a kezemben van,aztán meg mikor elkezdett mocorogni,nálam meg jött a pánikroham,hogy most hogy is kell tartani? Gyorsan vissza adtam az anyukája kezei köze. Aztán mentünk fürdetni.Ez ismét egy nagy élmény volt!
Soma csak akkor sírt fel mikor a kádból kivettük és míg a pelenkázóhoz odaértünk.Mikor már jó melegen be volt takarva ismét csend volt,de közben meg belepisilt a törölközőjébe.Nagyon jót nevettünk,mert a héten már nem először fordult elő,hogy anyukáját így összevizezte. :))
Majd újabb etetés következett és egy újabb rotyizás a pelusba,a harmadikba 2 óra alatt.
Tudom,hogy elfogult vagyok,de Hihetetlenül szép baba lett belőle!
Hosszú lábikói,ujjacskái vannak,szép szabályos fejecskéje sok hajjal és ahogy tartja a kezeit.Eszméletlen! Képek készültek,de tesóm még nem rakta fel őket a gépre.
Nagyon jól éreztem magam és addig sem máson járt az agyam.;)
Luca egészen másképp nézett ki anno,bár ő majdnem két hónapos volt mikor először láttam,és csak 4 vagy 5 hónapos lehetett,mikor először kézbe mertem venni.Bár azóta eltelt majdnem 4 év.
Este mikor hazaértünk Öcsivel még egy kicsit beszélgettünk közben pedig jól megmasszíroztam a bokáját,lábfejét.Aztán bementem a szobámba lefeküdni,de alvás helyett befejeztem a Steel regényt.
Öcsi mikor este 7-kor hazaért,azzal fogadott,hogy Gabóca hívta és mondta,ha van kedvünk akár át is mehetünk hozzájuk.
Minden vágyam az volt,hogy minél előbb láthassam a kisbabát.Mikor átértünk még Soma aludt,addig a Lucával játszottam,labdáztunk és mesét néztünk.Nagyon jól éreztem már ekkor is magam.
Aztán halk sírást hallottunk.Gabó kihozta a kis tündérbabát.Meghallotta a hangunkat,kézben tartották és minden rendben volt,a sírás abba is maradt.Tesó mondta,hogy vegyem nyugodtan kézbe,de inkább csak a figyelő szerepet vállaltam.
Ekkor átmentünk a nappaliba.Először Somának vitt ajándékaimat bontottuk ki és néztük meg.Az első kis cipőcskét tőlünk kaptak.Sógornőm nagyon örült mindennek.
Majd jött a Lucának vitt nagy táska kiürítése.Szinte minden ruha bejött a lányzónak és egy divatbemutató kerekedett a ruhapróbákból.
Közben Ibi néni meg isteni finom berét sütött,amiből hármat tejfölösen be is vágtam.Még az volt a szerencse,hogy előtte nem ettem vacsorát.
Közben Soma megébredt és neki állt ő is vacsorázni.Szopizás közben meg el is szunyókált ismét.Aztán mikor végeztek ismét megkaptam a következő kérdést:
-Na,nővérkém kézbe veszed? Nem tudtam nemet mondani és máris a kezeim között volt ez a falatnyi kis emberke.Hihetetlen érzés volt! Soha kezemben nem volt egy ekkora csöppség.Úgy fogtam,mint amikor büfiztetni kell.Kaptam sok pusziszerűséget,(mert úgy csinált,mintha még enne,meg mindenféle gügyögést. Öt kerek percig nem volt bennem semmi félelem,hogy a kezemben van,aztán meg mikor elkezdett mocorogni,nálam meg jött a pánikroham,hogy most hogy is kell tartani? Gyorsan vissza adtam az anyukája kezei köze. Aztán mentünk fürdetni.Ez ismét egy nagy élmény volt!
Soma csak akkor sírt fel mikor a kádból kivettük és míg a pelenkázóhoz odaértünk.Mikor már jó melegen be volt takarva ismét csend volt,de közben meg belepisilt a törölközőjébe.Nagyon jót nevettünk,mert a héten már nem először fordult elő,hogy anyukáját így összevizezte. :))
Majd újabb etetés következett és egy újabb rotyizás a pelusba,a harmadikba 2 óra alatt.
Tudom,hogy elfogult vagyok,de Hihetetlenül szép baba lett belőle!
Hosszú lábikói,ujjacskái vannak,szép szabályos fejecskéje sok hajjal és ahogy tartja a kezeit.Eszméletlen! Képek készültek,de tesóm még nem rakta fel őket a gépre.
Nagyon jól éreztem magam és addig sem máson járt az agyam.;)
Luca egészen másképp nézett ki anno,bár ő majdnem két hónapos volt mikor először láttam,és csak 4 vagy 5 hónapos lehetett,mikor először kézbe mertem venni.Bár azóta eltelt majdnem 4 év.
Este mikor hazaértünk Öcsivel még egy kicsit beszélgettünk közben pedig jól megmasszíroztam a bokáját,lábfejét.Aztán bementem a szobámba lefeküdni,de alvás helyett befejeztem a Steel regényt.
Megjegyzések