Valentin nap
Valentin nap a szeretet és szerelem ünnepe
Szóval Rómába kezdődött minden. Az olaszok, mint tudjuk, nagyon szeretnek mulatni, szeretik és kedvelik az ünnepeket, s ez régen sem volt másként. Az egyik ilyen kedvenc ünnepük volt Lupercakia, amelyet február 15-én tartottak. Luperca egy istennő volt, még hozzá ő volt az erdők, mezők, tüzek urának Faunusnak hitvese. S ha már istenekről van szó, hát kijárt nekik egy évben egy nap, amely napon áldozatot mutattak be nekik az emberek.
Ezen a napon Róma népe a város leghíresebb dombjához vonult, s annak rendje és módja szerint tette a dolgát, állat és kenyéráldozatot mutattak be istenüknek. Az áldozati kecskék bőréből szíjakat hasítottak, amivel a férfiak megcsapkodták a mellettük álló lányokat.
Persze, a jó öreg Juno istennő is szereti mindenbe beleártani magát. Ugyanezen a napon az ő tiszteletére egy faládába összegyűjtötték a lányok neveit, amelyet fiatal és természetesen nőtlen férfiak húztak ki. Így egyszerre letudták az ismerkedést is, és hát kezdődhetett a szerelem. Ha komolyra fordult a dolog, akkor a következő év ünnepén össze is házasodhattak.
Így lett ez a nap a szerelmesek napja. De hogy mitől lett Valentin nap? S hogy ki is volt Valentin? A legendák szerint egy római papról van szó, aki a keresztényeket segítette, s ezért II. Claudius császár 269. február 14-én kivégeztette. Pártfogói persze nem feledték, s halálának napját róla nevezték el, majd kikiáltották a szerelem és szeretet ünnepének.
496-ban Celasius pápa elrendelte, hogy Luperca ünnep helyett Szent Valentinra emlékezzenek február 14-én.
A keresztény világban hamar elterjedt ez a szokás, s már is Angliában találhatjuk magunkat az 1400-as években. Az angolszászok már akkor is tudták, hogy hogyan kell a másik szívét rabul ejteni. A fiatalok apró ajándékokkal, versekkel lepték meg egymást.
Franciaországban is ismert lett a játék. Ők visszatértek a régi gyökerekhez, annyi különbséggel, hogy egy szív alakú piros dobozból húzták ki a fiúk és lányok, leendő kedvesük nevét. Aztán szép lassan, úgy az 1700-as évek tájékán megjelentek az első Valentin verseskötetek.
A 19. században, pedig a Valentin napi üdvözlőkártya küldése vált szokássá.
Valentin egyébként magyarul Bálintot jelent, ezért nálunk Bálint napkét is szokták emlegetni. Hazánkban a 90-es évektől vált egyre népszerűbbé a szokás, hogy ezen a napon ajándékkal lepjük meg kedvesünket.
Persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy az idő múlásával ez a nap nemcsak a szerelmesek napja lett, hanem egyszerűen a szereteté is. Így illő minden olyan embert megajándékozni ezen a napon, aki a szívünkhöz közel áll és oly kedves nekünk. Egy csoki szív, egy szál virág vagy egy kedves kis üdvözlet a szülőknek, testvéreknek, a legjobb barátoknak is kijár.
Azt se feledjük el, hogy nemcsak Valentin napkor fontos a szeretet, a törődés, a figyelmesség!
S most jöjjön, aminek jönnie kell. Íme néhány praktika, hogy hogyan csinálták régen a nagyok, hogyan hódították meg azt a bizonyos nagy Őt.
Azért nem kell túl komolyan venni ezeket a fortélyok, ma már más szelek fújnak és sokkal hatásosabb egy kedves mosoly vagy néhány kedves szó.
Régen úgy gondolták, ha a szerelem nem jön magától, akkor ott már csak a varázslat segíthet.
Ilyen hókuszpókusznak számított, ha kilenc magvú almát evett a lány. Ilyenkor a kilenc magot egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe kellett tenni, s akkor tuti, hogy nem maradt el a szerelem.
Régen úgy gondolták, ha a szerelem nem jön magától, akkor ott már csak a varázslat segíthet.
Ilyen hókuszpókusznak számított, ha kilenc magvú almát evett a lány. Ilyenkor a kilenc magot egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe kellett tenni, s akkor tuti, hogy nem maradt el a szerelem.
Akik már nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örökké tartson, egymás hajszálait süssék tésztába, és közösen egyék meg. Akkor soha nem fogják elhagyni egymást.
A csángók ugyanezt cselekedték a körömmel. Meg kell hagyni eléggé ízléstelen, de hát a szerelemért mindent.
Ennyi hasznos ismeret után, nem árt megjegyezni egy nagyon fontos és komoly szabályt.
Minden ünnep attól szép, mert az emberek érzik és hiszik, hogy az a pillanat értük és nekik szól.
Tehát boldog Valentin napot!
Apától nagyon aranyos krókuszt kaptam és egy kis finomságot.(mentás csoki)
Szóval Rómába kezdődött minden. Az olaszok, mint tudjuk, nagyon szeretnek mulatni, szeretik és kedvelik az ünnepeket, s ez régen sem volt másként. Az egyik ilyen kedvenc ünnepük volt Lupercakia, amelyet február 15-én tartottak. Luperca egy istennő volt, még hozzá ő volt az erdők, mezők, tüzek urának Faunusnak hitvese. S ha már istenekről van szó, hát kijárt nekik egy évben egy nap, amely napon áldozatot mutattak be nekik az emberek.
Ezen a napon Róma népe a város leghíresebb dombjához vonult, s annak rendje és módja szerint tette a dolgát, állat és kenyéráldozatot mutattak be istenüknek. Az áldozati kecskék bőréből szíjakat hasítottak, amivel a férfiak megcsapkodták a mellettük álló lányokat.
Persze, a jó öreg Juno istennő is szereti mindenbe beleártani magát. Ugyanezen a napon az ő tiszteletére egy faládába összegyűjtötték a lányok neveit, amelyet fiatal és természetesen nőtlen férfiak húztak ki. Így egyszerre letudták az ismerkedést is, és hát kezdődhetett a szerelem. Ha komolyra fordult a dolog, akkor a következő év ünnepén össze is házasodhattak.
Így lett ez a nap a szerelmesek napja. De hogy mitől lett Valentin nap? S hogy ki is volt Valentin? A legendák szerint egy római papról van szó, aki a keresztényeket segítette, s ezért II. Claudius császár 269. február 14-én kivégeztette. Pártfogói persze nem feledték, s halálának napját róla nevezték el, majd kikiáltották a szerelem és szeretet ünnepének.
496-ban Celasius pápa elrendelte, hogy Luperca ünnep helyett Szent Valentinra emlékezzenek február 14-én.
A keresztény világban hamar elterjedt ez a szokás, s már is Angliában találhatjuk magunkat az 1400-as években. Az angolszászok már akkor is tudták, hogy hogyan kell a másik szívét rabul ejteni. A fiatalok apró ajándékokkal, versekkel lepték meg egymást.
Franciaországban is ismert lett a játék. Ők visszatértek a régi gyökerekhez, annyi különbséggel, hogy egy szív alakú piros dobozból húzták ki a fiúk és lányok, leendő kedvesük nevét. Aztán szép lassan, úgy az 1700-as évek tájékán megjelentek az első Valentin verseskötetek.
A 19. században, pedig a Valentin napi üdvözlőkártya küldése vált szokássá.
Valentin egyébként magyarul Bálintot jelent, ezért nálunk Bálint napkét is szokták emlegetni. Hazánkban a 90-es évektől vált egyre népszerűbbé a szokás, hogy ezen a napon ajándékkal lepjük meg kedvesünket.
Persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy az idő múlásával ez a nap nemcsak a szerelmesek napja lett, hanem egyszerűen a szereteté is. Így illő minden olyan embert megajándékozni ezen a napon, aki a szívünkhöz közel áll és oly kedves nekünk. Egy csoki szív, egy szál virág vagy egy kedves kis üdvözlet a szülőknek, testvéreknek, a legjobb barátoknak is kijár.
Azt se feledjük el, hogy nemcsak Valentin napkor fontos a szeretet, a törődés, a figyelmesség!
S most jöjjön, aminek jönnie kell. Íme néhány praktika, hogy hogyan csinálták régen a nagyok, hogyan hódították meg azt a bizonyos nagy Őt.
Azért nem kell túl komolyan venni ezeket a fortélyok, ma már más szelek fújnak és sokkal hatásosabb egy kedves mosoly vagy néhány kedves szó.
Régen úgy gondolták, ha a szerelem nem jön magától, akkor ott már csak a varázslat segíthet.
Ilyen hókuszpókusznak számított, ha kilenc magvú almát evett a lány. Ilyenkor a kilenc magot egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe kellett tenni, s akkor tuti, hogy nem maradt el a szerelem.
Régen úgy gondolták, ha a szerelem nem jön magától, akkor ott már csak a varázslat segíthet.
Ilyen hókuszpókusznak számított, ha kilenc magvú almát evett a lány. Ilyenkor a kilenc magot egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe kellett tenni, s akkor tuti, hogy nem maradt el a szerelem.
Akik már nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örökké tartson, egymás hajszálait süssék tésztába, és közösen egyék meg. Akkor soha nem fogják elhagyni egymást.
A csángók ugyanezt cselekedték a körömmel. Meg kell hagyni eléggé ízléstelen, de hát a szerelemért mindent.
Ennyi hasznos ismeret után, nem árt megjegyezni egy nagyon fontos és komoly szabályt.
Minden ünnep attól szép, mert az emberek érzik és hiszik, hogy az a pillanat értük és nekik szól.
Tehát boldog Valentin napot!
Apától nagyon aranyos krókuszt kaptam és egy kis finomságot.(mentás csoki)
Megjegyzések