Olvasd el,érdemes!
Ezt a levelet ma kaptam egy kedves Ismerősömtől!
Áldatlan állapotok az egészségügyben!
Ez a helyzet mindenkinek -betegnek,dolgozónak- egyaránt rossz!
És egyre rosszabb lesz!
Küldjétek tovább akinek csak tudjátok ! !
Dr. Csókay András (idegsebész, Prima Primissima díjas) gondolatai
Nem szolgál örömömre, de sokat kérnek fel konzíliumba szerte az
országban súlyos agysérültekhez, agyvérzettekhez.
Keserűek és megrendítőek a tapasztalataim.
Néhány példát említenék a közelmúltból, ami tükrözi az
alulfinanszírozás következményeként létrejövő létszámhiányos ellátás
állapotát.
Természetesen a legsúlyosabb esetekben teremtődnek a legelkeserítőbb
helyzetek.
Az egyik vidéki súlyponti kórházban, ahol éjjel egykor akartuk kezdeni
a műtétet,egyszerűen nem tudtunk bejutni a műtőbe, mert nem volt meg a kulcs.
Ott álltunk az eszméletlen, haldokló beteggel és a kétségbeesett
hozzátartozóval, és nem volt kulcs,a műtősfiút nem lehetett elérni, aki bezárta a műtőt.
Se a szobájá-ban hívott telefonon, se a rádiótelefonján nem jelentkezett.
Borzasztó kellemetlen volt, úgy döntöttem, hogy legalább a műtői
öltözőbe bevisszük a félhalott beteget,mert ezzel a gyalázattal már nem terhelhetjük meg a kétségbeesett hozzátartozót.
Ekkora jelent meg a műtősfiú a kulccsal, akire a műtősnő rátörte az
ajtót, mivel mélyen aludt.
Először ordítani kezdtem vele, mert hibásan azt feltételeztem róla,
hogy ivott, de hamar abbahagytam, mert kiderült, hogy nem,
viszont a harmadik 24 órás szolgálatát kezdte meg egymás után, mivel
nincs elég műtősfiú.
Egyszerűen nem jönnek az öt-hat ügyelettel együtt a 80-90 ezer forintot
sem meghaladó bérért.
A beteg meghalt. Természetesen nem lehet biztos párhuzamot vonni a
történtekben, de akkor is vérlázító helyzet volt.
Pár napja mesélte egy baleseti sebész ismerősöm, hogy most hagyta el a
kórházát, mert nem bírta tovább.
Mi volt? - kérdeztem. Betelt a pohár, ehhez nem adja a nevét, munkáját,
mondta.
Az utolsó csepp az volt, hogy egymás után két polytraumatizáltat
(sokszervi sérült) hoztak,
és fél óra után került elő egy kezdő aneszteziológus rezidens, aki
még életében nem intubált,
nem shocktalanított. Mindkét beteg még az ambulancián meghalt.
Hihetetlen mértékű a külföldre vándorlás az utóbbi két évben ebben a
hála-pénz mentes,a súlyos betegek ellátásában legfontosabb szakágban.
Egy másik esetben, ahová konzíliumba hívtak, egy két nappal korábbi
súlyos koponyasérült kisgyermekhez,csalódottan tapasztaltam, hogy a nem kötelező,
de választható műtéti beavatkozást nem végezték el,
ami tízből egy-két esetben sikert hozhat.
A lecsökkent intenzív és műtői kapacitáshiány miatt ezeket a
beavatkozásokat felnőtt sérülteknél már el sem végzik,
így azok mind meghalnak. Hangsúlyozom, itt nem történt szakmai szabályszegés,
hiszen az adott ország egészségügyi szervezésétől függ,
van-e erő tíz beteget kezelni ahhoz, hogy egy vagy kettő közülük túléljen.
Öt éve még nálunk is volt elég pénz rá. Ez már a katasztrófamedicina
tipikus esete.
Természetesen ami történik a falak mögött, arról a hozzátartozók nem tudnak.
De így is rengeteg az igazságtalan feljelentés az orvosok ellen.
A családtagok jogos haragjukat az ellátás elégtelensége miatt a
szerencsétlen ellátó személyzeten, főleg az orvosokon vezetik le.
Már több ízben írtam a problémákról.
A kormánypárti média egyik riportere neveket, kórház-címeket követelt
rajtam.
Fel volt háborodva, hogy nem adom ki.
Ismerem ugyanis az eljárást ilyenkor: a szerencsétlen ellátóorvost
vagy kórházigazgatót vonják felelősségre,és nem a felelős politikai döntéshozókat.
Soha nem adtam ki és nem is fogom kiadni az agyonhajszolt, lelkileg
tönkrement kollegáimat!
De az igazságot tudnunk kell. Vajon miért nem kéri ki Molnár Lajost,
Horváth Ágnest és korábbi főnöküket, Kóka Jánost vagy Gyurcsány Ferencet a hágai
Nemzetközi Bíróság,ahogy Milosevicset korábban és most az elfogott Karadzsicsot kikérte a srebrenicai mészárlás miatt - mondja sok
elkeseredett magyar ember. Nem lehet kikérni őket, ők egyszerűen csak
felelőtlenül, gőgösen viselkedő politikusok,akik nem hallgattak a szakmai szervezetekre, és akik nagyon-nagyon sok magyar embernek okoztak szörnyű kárt, halált.
Nem feltételezem, hogy tudva és akarva okozták a betegek halálát
rendelkezéseikkel.
Mentségükre szolgáljon, hogy mindig akadnak olyan korrupt orvos
vezetők, akár professzorok,akik igazolják, hogy nincs semmi baj. Ez látszik meg abban a harcban is,amit Papp Lajos professzor vív egyetemének vezetésével. Ahelyett, hogy munkáltatói térden állva könyörögnének, hogy maradjon.
A világszerte elismert szívsebész távozását akarják, mert elmondta az
igazságot.
Természetesen felelni kell majd tetteiért mindenkinek, ha nem az
emberek előtt, akkor Isten előtt.
De jobb lenne, ha előttünk felelnének a félrevezetett magyar emberek
által megválasztott ország vezetők.
Akkor már a közeljövőben módjuk lenne megbánni és legalább részben
jóvátenni bűneiket.
A bűnt lehet utálni, de a bűnöst szeretni kell, mondta a Jézust
tisztelő Gandhi is, és ez örökérvényű.
A cél, megadni a bűnbánat után a megtisztulás lehetőségét. Ezt kell
szelíden, türelemmel kommunikálni a megtévesztett magyar testvéreink
felé.
Legyen bátorságunk az igazság szelíd, de határozott elmondásához!
......Hihetetlen,hogy ilyen dolgok megtörténhetnek!.......
Áldatlan állapotok az egészségügyben!
Ez a helyzet mindenkinek -betegnek,dolgozónak- egyaránt rossz!
És egyre rosszabb lesz!
Küldjétek tovább akinek csak tudjátok ! !
Dr. Csókay András (idegsebész, Prima Primissima díjas) gondolatai
Nem szolgál örömömre, de sokat kérnek fel konzíliumba szerte az
országban súlyos agysérültekhez, agyvérzettekhez.
Keserűek és megrendítőek a tapasztalataim.
Néhány példát említenék a közelmúltból, ami tükrözi az
alulfinanszírozás következményeként létrejövő létszámhiányos ellátás
állapotát.
Természetesen a legsúlyosabb esetekben teremtődnek a legelkeserítőbb
helyzetek.
Az egyik vidéki súlyponti kórházban, ahol éjjel egykor akartuk kezdeni
a műtétet,egyszerűen nem tudtunk bejutni a műtőbe, mert nem volt meg a kulcs.
Ott álltunk az eszméletlen, haldokló beteggel és a kétségbeesett
hozzátartozóval, és nem volt kulcs,a műtősfiút nem lehetett elérni, aki bezárta a műtőt.
Se a szobájá-ban hívott telefonon, se a rádiótelefonján nem jelentkezett.
Borzasztó kellemetlen volt, úgy döntöttem, hogy legalább a műtői
öltözőbe bevisszük a félhalott beteget,mert ezzel a gyalázattal már nem terhelhetjük meg a kétségbeesett hozzátartozót.
Ekkora jelent meg a műtősfiú a kulccsal, akire a műtősnő rátörte az
ajtót, mivel mélyen aludt.
Először ordítani kezdtem vele, mert hibásan azt feltételeztem róla,
hogy ivott, de hamar abbahagytam, mert kiderült, hogy nem,
viszont a harmadik 24 órás szolgálatát kezdte meg egymás után, mivel
nincs elég műtősfiú.
Egyszerűen nem jönnek az öt-hat ügyelettel együtt a 80-90 ezer forintot
sem meghaladó bérért.
A beteg meghalt. Természetesen nem lehet biztos párhuzamot vonni a
történtekben, de akkor is vérlázító helyzet volt.
Pár napja mesélte egy baleseti sebész ismerősöm, hogy most hagyta el a
kórházát, mert nem bírta tovább.
Mi volt? - kérdeztem. Betelt a pohár, ehhez nem adja a nevét, munkáját,
mondta.
Az utolsó csepp az volt, hogy egymás után két polytraumatizáltat
(sokszervi sérült) hoztak,
és fél óra után került elő egy kezdő aneszteziológus rezidens, aki
még életében nem intubált,
nem shocktalanított. Mindkét beteg még az ambulancián meghalt.
Hihetetlen mértékű a külföldre vándorlás az utóbbi két évben ebben a
hála-pénz mentes,a súlyos betegek ellátásában legfontosabb szakágban.
Egy másik esetben, ahová konzíliumba hívtak, egy két nappal korábbi
súlyos koponyasérült kisgyermekhez,csalódottan tapasztaltam, hogy a nem kötelező,
de választható műtéti beavatkozást nem végezték el,
ami tízből egy-két esetben sikert hozhat.
A lecsökkent intenzív és műtői kapacitáshiány miatt ezeket a
beavatkozásokat felnőtt sérülteknél már el sem végzik,
így azok mind meghalnak. Hangsúlyozom, itt nem történt szakmai szabályszegés,
hiszen az adott ország egészségügyi szervezésétől függ,
van-e erő tíz beteget kezelni ahhoz, hogy egy vagy kettő közülük túléljen.
Öt éve még nálunk is volt elég pénz rá. Ez már a katasztrófamedicina
tipikus esete.
Természetesen ami történik a falak mögött, arról a hozzátartozók nem tudnak.
De így is rengeteg az igazságtalan feljelentés az orvosok ellen.
A családtagok jogos haragjukat az ellátás elégtelensége miatt a
szerencsétlen ellátó személyzeten, főleg az orvosokon vezetik le.
Már több ízben írtam a problémákról.
A kormánypárti média egyik riportere neveket, kórház-címeket követelt
rajtam.
Fel volt háborodva, hogy nem adom ki.
Ismerem ugyanis az eljárást ilyenkor: a szerencsétlen ellátóorvost
vagy kórházigazgatót vonják felelősségre,és nem a felelős politikai döntéshozókat.
Soha nem adtam ki és nem is fogom kiadni az agyonhajszolt, lelkileg
tönkrement kollegáimat!
De az igazságot tudnunk kell. Vajon miért nem kéri ki Molnár Lajost,
Horváth Ágnest és korábbi főnöküket, Kóka Jánost vagy Gyurcsány Ferencet a hágai
Nemzetközi Bíróság,ahogy Milosevicset korábban és most az elfogott Karadzsicsot kikérte a srebrenicai mészárlás miatt - mondja sok
elkeseredett magyar ember. Nem lehet kikérni őket, ők egyszerűen csak
felelőtlenül, gőgösen viselkedő politikusok,akik nem hallgattak a szakmai szervezetekre, és akik nagyon-nagyon sok magyar embernek okoztak szörnyű kárt, halált.
Nem feltételezem, hogy tudva és akarva okozták a betegek halálát
rendelkezéseikkel.
Mentségükre szolgáljon, hogy mindig akadnak olyan korrupt orvos
vezetők, akár professzorok,akik igazolják, hogy nincs semmi baj. Ez látszik meg abban a harcban is,amit Papp Lajos professzor vív egyetemének vezetésével. Ahelyett, hogy munkáltatói térden állva könyörögnének, hogy maradjon.
A világszerte elismert szívsebész távozását akarják, mert elmondta az
igazságot.
Természetesen felelni kell majd tetteiért mindenkinek, ha nem az
emberek előtt, akkor Isten előtt.
De jobb lenne, ha előttünk felelnének a félrevezetett magyar emberek
által megválasztott ország vezetők.
Akkor már a közeljövőben módjuk lenne megbánni és legalább részben
jóvátenni bűneiket.
A bűnt lehet utálni, de a bűnöst szeretni kell, mondta a Jézust
tisztelő Gandhi is, és ez örökérvényű.
A cél, megadni a bűnbánat után a megtisztulás lehetőségét. Ezt kell
szelíden, türelemmel kommunikálni a megtévesztett magyar testvéreink
felé.
Legyen bátorságunk az igazság szelíd, de határozott elmondásához!
......Hihetetlen,hogy ilyen dolgok megtörténhetnek!.......
Megjegyzések