Utolsó napom

Ma volt az utolsó napom mikor a régi csapattal együtt dolgoztam.Mindenkinek vittem egy kis ajándék gyertyácskát,nem kis meglepetésükre.Csodálkoztak és zavarba jöttek!
Miért olyan furcsa,hogy nem azért viszek ajándékot,hogy én is kapjak valamit?
Miért hihetetlen,hogy csak önzetlenül adunk valami csekélységet és nem várunk viszonzást?
Nem értem az embereket!Az ünnep a szeretetről kelljen,hogy szóljon,nem a drága ajándékokról. Na,nem is töröm rajta a fejem,mert csak megfájdul.

Most sem érzem,hogy ünnep lesz holnaptól.Csupán csak a muszáj dolgok jutnak eszembe.
Nyolc nap folytonos munka után,mikor már csak azt vártam,hogy hazaérjek nem sok kedvem volt még az otthoni dolgokkal is foglalkozni.Holnap öt óra alatt kell rendbe vágni az egész lakást.Még jó,hogy nem kell ebédet csinálnom csak vacsorát.
Párom már ma beállította a fát,majd csak díszíteni kell.S a leányzóért egy órára kell mennie.

Megjegyzések

Borderline Anikó üzenete…
Mert nagyon sokan csak kötelességből adnak és azt hiszik, ez így helyénvaló.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kész- The End

Elgondolkodtam