Nevem...
Mesemaraton-Dóriról tegnap tudtam meg,hogy az igazi neve Dorottya.Hát én is elárulom a titkot,hogy is lettem Delfike.
Általános iskolába mikor jártam az osztályban voltunk öten Andreák, az évfolyamban,azaz a 3 osztályban vagy tizen. Soha nem tudtuk,hogy épp kinek szólnak csak ha a vezetéknevünket is hallottuk.Arról nem is beszélbe,hogy a faluba 2 N.Andrea volt.
Ötödik év végéig mikor volt a jutalom osztása mind a ketten kaptunk könyvet csak épp összecserélték,hogy melyik osztályos N.A. menjen ki átvenni.Az ünnepség után kerestük egymást,hogy kicseréljük őket.Hála istennek 6.tól nem volt ez a probléma.
Otthon voltam Andi,Rea,Hugi,tesó,nővérkém,kislányom stb... Nagyon zavart,hogy olyan sok Andrea él körülöttem és ezért utáltam a nevem nagyon sokáig,emlékszem sokszor sírtam anyunak,hogy kereszteljenek át.Aztán mikor kitágult a világ és nem volt annyi névrokon,már kezdtem megkedvelni.
Aztán maradt az Andrea amikor már felnőtt lettem.
Pontosan 10 éve pedig az IBM-ben rám ragadt a Delfike.Nem a szokott műszakomban voltam és senki nem ismert,mikor az egyik srác Delfinkének szólított,mert csak így tudta jelezni,hogy nekem szólt.A köpenyem hátuljára anno egy delfint hímeztem és innen jött a srácnak az ihlet.
Aztán a barátnőm is így kezdett becézni csak n nélkül.Annyira megtetszett,hogy a névtáblámra is ezt a nevet aplikáltuk,így attól a pillanattól fogva Delfike lettem.Egy évvel később aztán az új főnökasszonyomat egyszer jól megfutattam.Végig szaladt utánam a csarnokban Andiként szólítva,én meg a célig meg sem álltam.Mikor utolért kérdezte,hogy nem hallottam,hogy szólítot?
-Nem.Miért mit mondtál?
- Andit mondtam egész végig a csarnokon.
- Jaj,bocsi! Arra nem szoktam oda figyelni.
- Oké! Megtanultam egy életre.Ennyit még egy pasi után sem futottam,nem egy csajszi miatt! (Ezzel a poénnal ütötte el a dolgot és tényleg megtanulta,hogy Delfike vagyok és arra hallgatok.)
Az Andit ma már el is felejtették és nem is nagyon hallgatok rá.Néha azért kicsúszik a szájakon és ha ismerős hangtól hallom azért még oda figyelek rá.
S ma már 34 évesen a nevemet is megszerettem,tehát vagyok inkább Andrea,mint bár mi más nevű egyénke.
Általános iskolába mikor jártam az osztályban voltunk öten Andreák, az évfolyamban,azaz a 3 osztályban vagy tizen. Soha nem tudtuk,hogy épp kinek szólnak csak ha a vezetéknevünket is hallottuk.Arról nem is beszélbe,hogy a faluba 2 N.Andrea volt.
Ötödik év végéig mikor volt a jutalom osztása mind a ketten kaptunk könyvet csak épp összecserélték,hogy melyik osztályos N.A. menjen ki átvenni.Az ünnepség után kerestük egymást,hogy kicseréljük őket.Hála istennek 6.tól nem volt ez a probléma.
Otthon voltam Andi,Rea,Hugi,tesó,nővérkém,kislányom stb... Nagyon zavart,hogy olyan sok Andrea él körülöttem és ezért utáltam a nevem nagyon sokáig,emlékszem sokszor sírtam anyunak,hogy kereszteljenek át.Aztán mikor kitágult a világ és nem volt annyi névrokon,már kezdtem megkedvelni.
Aztán maradt az Andrea amikor már felnőtt lettem.
Pontosan 10 éve pedig az IBM-ben rám ragadt a Delfike.Nem a szokott műszakomban voltam és senki nem ismert,mikor az egyik srác Delfinkének szólított,mert csak így tudta jelezni,hogy nekem szólt.A köpenyem hátuljára anno egy delfint hímeztem és innen jött a srácnak az ihlet.
Aztán a barátnőm is így kezdett becézni csak n nélkül.Annyira megtetszett,hogy a névtáblámra is ezt a nevet aplikáltuk,így attól a pillanattól fogva Delfike lettem.Egy évvel később aztán az új főnökasszonyomat egyszer jól megfutattam.Végig szaladt utánam a csarnokban Andiként szólítva,én meg a célig meg sem álltam.Mikor utolért kérdezte,hogy nem hallottam,hogy szólítot?
-Nem.Miért mit mondtál?
- Andit mondtam egész végig a csarnokon.
- Jaj,bocsi! Arra nem szoktam oda figyelni.
- Oké! Megtanultam egy életre.Ennyit még egy pasi után sem futottam,nem egy csajszi miatt! (Ezzel a poénnal ütötte el a dolgot és tényleg megtanulta,hogy Delfike vagyok és arra hallgatok.)
Az Andit ma már el is felejtették és nem is nagyon hallgatok rá.Néha azért kicsúszik a szájakon és ha ismerős hangtól hallom azért még oda figyelek rá.
S ma már 34 évesen a nevemet is megszerettem,tehát vagyok inkább Andrea,mint bár mi más nevű egyénke.
Megjegyzések
Meg igy mostmár bátran merlek Delfikének hivni! Mert olyan nehéz eldönteni, hogy kinek egy véltelen folytán felvett nickneve van itt a blogolós világban, vagy tényleg ezt szeretné használni.
Az én nick nevem simán a hétköznapi nevemből barkácsolódott.. A vezetéknevem vége összerakva a keresztnevem elejével. Azt is szeretem...
Minden osztályban, ahol jártam 2 Andi volt:)