Luca és Otília
Ma az első dolgom az volt,hogy írtam képeslapot sógornőmnek és a kiscsajszinak.
Mindkettőjüknek ma van a névnapja.Szóval tesómék nagyon jól összehozták a dolgokat.
A képeslap:
CSAJOK! ITT IS BOLDOG NÉVNAPOT!
A mai naphoz egy régi hagyomány is tartozik a lucázás.
LUCÁZÁS
Luca napján legjellemzőbb szokás a kotyolás. Kora hajnalban, 3-4 óra körül jártak kotyolni a 7–16 éves fiúk. Minden esetben szalmát, vagy fát vittek magukkal, melyre kotyolás közben leültek. A legközelebbi szomszédhoz mentek először, „ott a magukkal vitt fát, forgácsot vagy szalmát, a szobaajtó talpa elé vagy a pitvarföldre teszik, s rendesen, minden kérdezés nélkül egyszerre nagyon erős hangon elkezdik: Lucza, Lucza, kity, koty!” A kotyolók elől sokszor elzárták a kaput, s „rakoncátlanságuk” miatt mások is éppen csak megtűrték őket. Persze, azt megjegyezték, hol nem nyertek bebocsájtást, mert utána valahogy mindig megbosszulták a házigazda bűnét.
A kotyolás versének több változata van, a dallama pedig egyszerű, monoton.
1. Lucza, Lucza, kitty-kotty, kitty-kotty,
Kalamonya kettü, kettü, kettü,
Mind a kettü meddü, meddü.
2. Kijetek liányának akkora csöcsi legyen,
Mind eb bugyigáskorsu, korsu, korsu!
3. Kijetek disznajánok akkora szalánnájo legyen,
Mind a zajtu, ajtu, ajtu!
(...)
6. Szállon Isten házunkra, hat szekirre,
Hat luóve, kilencz borgyu tehinne!
Szent Juób, Szent Iján,
Három angyal áll. (Páka)
A kotyolás elvégzése után a szobába mennek, s kenyeret, kalácsot, pálinkát, gyümölcsöt, kétfillérest kapnak. A fát és a szalmát, amin a fiatalok kotyolnak, a gazda igyekszik megtartani magának, mert különben a „tyúkok haszna elmenne”. Azt tartják, hogy amely gazda házában nem enged lucázni, házában a tyúkok nem tojnak. Ha az asszony Luca napján sokat jár, tyúkjai abban az évben nem tojnak.
Luca asszony megköveteli, hogy az ő napját tényleg megünnepeljék, mert a mondás úgy tartja, ha valaki e napon fon, annak keze egész évben szenved, ha valaki párol valamit, akkor azt Luca „csúffá” teszi.
Luca napján nem szabad fehérnépnek a szomszédba menni, mert a meglátogatottnál a szerszámok (fejsze, szekerce, ásó stb.) nyelébe vert ékek nem tartanak, s a tyúkok nem ülik meg a fészket.
E napon annyi kukoricapogácsát sütöttek, ahány tagú volt a család. Sütés előtt a pogácsákat megjelölték, belsejükbe tollat tettek. Úgy hitték, hogy akinek a tolla a kemencében megperzselődött, az a következő évben meghal.
Ekkor állnak neki a lucaszék készítésének is, melynek a karácsonyi éjféli misén van nagy szerepe, hiszen aki arra felállt, az megláthatta, hogy ki a boszorkány. A széket 13 napig kellett titokban, a család tudta nélkül készíteni, 13 fából, melyet 13 helyről szedtek össze. A széket az éjféli mise után általában elégették, hogy a boszorkányok ne férhessenek hozzá. Gönczi már utal arra, hogy lucaszéket mostanában, azaz az 1900-as évek elején már nem nagyon készítettek. Előfordult az is, hogy a pap leszállította a gazdát a székről mise közben, mondván „itt ne komédiázzon”.
Hát nálunk a szalmával ma sem takarékoskodtak a szomszéd fiúk.
Mindkettőjüknek ma van a névnapja.Szóval tesómék nagyon jól összehozták a dolgokat.
A képeslap:
CSAJOK! ITT IS BOLDOG NÉVNAPOT!
A mai naphoz egy régi hagyomány is tartozik a lucázás.
LUCÁZÁS
Luca napján legjellemzőbb szokás a kotyolás. Kora hajnalban, 3-4 óra körül jártak kotyolni a 7–16 éves fiúk. Minden esetben szalmát, vagy fát vittek magukkal, melyre kotyolás közben leültek. A legközelebbi szomszédhoz mentek először, „ott a magukkal vitt fát, forgácsot vagy szalmát, a szobaajtó talpa elé vagy a pitvarföldre teszik, s rendesen, minden kérdezés nélkül egyszerre nagyon erős hangon elkezdik: Lucza, Lucza, kity, koty!” A kotyolók elől sokszor elzárták a kaput, s „rakoncátlanságuk” miatt mások is éppen csak megtűrték őket. Persze, azt megjegyezték, hol nem nyertek bebocsájtást, mert utána valahogy mindig megbosszulták a házigazda bűnét.
A kotyolás versének több változata van, a dallama pedig egyszerű, monoton.
1. Lucza, Lucza, kitty-kotty, kitty-kotty,
Kalamonya kettü, kettü, kettü,
Mind a kettü meddü, meddü.
2. Kijetek liányának akkora csöcsi legyen,
Mind eb bugyigáskorsu, korsu, korsu!
3. Kijetek disznajánok akkora szalánnájo legyen,
Mind a zajtu, ajtu, ajtu!
(...)
6. Szállon Isten házunkra, hat szekirre,
Hat luóve, kilencz borgyu tehinne!
Szent Juób, Szent Iján,
Három angyal áll. (Páka)
A kotyolás elvégzése után a szobába mennek, s kenyeret, kalácsot, pálinkát, gyümölcsöt, kétfillérest kapnak. A fát és a szalmát, amin a fiatalok kotyolnak, a gazda igyekszik megtartani magának, mert különben a „tyúkok haszna elmenne”. Azt tartják, hogy amely gazda házában nem enged lucázni, házában a tyúkok nem tojnak. Ha az asszony Luca napján sokat jár, tyúkjai abban az évben nem tojnak.
Luca asszony megköveteli, hogy az ő napját tényleg megünnepeljék, mert a mondás úgy tartja, ha valaki e napon fon, annak keze egész évben szenved, ha valaki párol valamit, akkor azt Luca „csúffá” teszi.
Luca napján nem szabad fehérnépnek a szomszédba menni, mert a meglátogatottnál a szerszámok (fejsze, szekerce, ásó stb.) nyelébe vert ékek nem tartanak, s a tyúkok nem ülik meg a fészket.
E napon annyi kukoricapogácsát sütöttek, ahány tagú volt a család. Sütés előtt a pogácsákat megjelölték, belsejükbe tollat tettek. Úgy hitték, hogy akinek a tolla a kemencében megperzselődött, az a következő évben meghal.
Ekkor állnak neki a lucaszék készítésének is, melynek a karácsonyi éjféli misén van nagy szerepe, hiszen aki arra felállt, az megláthatta, hogy ki a boszorkány. A széket 13 napig kellett titokban, a család tudta nélkül készíteni, 13 fából, melyet 13 helyről szedtek össze. A széket az éjféli mise után általában elégették, hogy a boszorkányok ne férhessenek hozzá. Gönczi már utal arra, hogy lucaszéket mostanában, azaz az 1900-as évek elején már nem nagyon készítettek. Előfordult az is, hogy a pap leszállította a gazdát a székről mise közben, mondván „itt ne komédiázzon”.
Hát nálunk a szalmával ma sem takarékoskodtak a szomszéd fiúk.
Megjegyzések
Szeretem olvasni a hagyományokról szóló írásaidat! Sokat tanulok belőlük! Köszönöm!