Kéz a kézben

Gerhard Kiefel: Két kéz

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

-Te hatalmas kéz, szükségem van terád,
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered melegét, mikor
felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz,
hogy megragadjak valamit és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok,
ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el maradj velem!



S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

-Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet, mert
érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot,
a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva
megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem!






Nehéz írnom erről az érzésről.Nem lesz olyan kicsi kéz akinek szüksége lenne az én "óriás" kezemre.
Olyan furcsa a hangulaton,mert az előbb beszéltem a tesómmal.Öcsikém márciusban újra apa lesz.
Tudom,hogy sokszor emlegettem már ezt a dolgot,de sajnos nagyon nehéz megemészteni.Majd egyszer ha már jobban össze tudom szedni a gondolataimat majd írok róla..........

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kész- The End

Elgondolkodtam