Gyerekkori emlék...
Nagyon sok blogon olvastam,és számomra kedves emberke gyerekkoráról tudtam meg emlékeket,így hát,úgy éreztem nekem is illik megosztanom pár dolgot.
Nehéz megfogalmaznom,de megpróbálom.
Egy újabb titkomról rebbentem fel a fátylat.
Sajnos nagyon sok mindenre már nem emlékszem.19 évesen elkövetett hibámból kifolyólag a kóma utáni ébredés és magamra találás után,csak hetekkel később jöttünk rá,hogy nagyon sok minden a homályba veszett.Körvonalak és halvány emlékek maradtak fent.
Amire nem emlékszem,de anyuék mindig elmesélik:
- 2 éves körül voltam mikor neki álltunk építkezni.Már álltak a falak és a tető is a helyén volt mikor bementem az előszobábanak készülő helyiségbe és neki álltam homokozni.Anyuék mikor észrevették,hogy eltüntem,kiabáltak,kerestek,az egész falut mozgosították de én meg sem mukkantam,hogy hol vagyok.Másfél óra után a nagymamám gondolt egyet és benézett az ajtó mögé,én meg ott ültem és vigyorogtam.Óriási kő esett le mindenki szívéről,de soha többet nem homokozhattam ajtó mögött.
-4 éves elmúltam mikor megszületett nagyobbik öcsém,rá egy év,egy napra a kisebbik.Anyu és mami kacsákat vágtak,így nekem kellett rájuk vigyáznom, mikor már egy kicsikét nagyobbak voltak.Istivel a járókában játszottam,mikor Gabóca a bébikomppal leszáguldott a lépcsőn anyuhoz.Betört a kobakja engem pedig nagyon megbűntettek.Kukoricás gyékényen kellett egy órát a sarokban térdepelnem.Hát a mai napig megemlegetjük mikor anyu kacsát vág.
- Aztán volt olyan is,hogy a tesómat kellett keresni,mert elindult világgá az oviból.100 méterre laktunk az ovitól és amikor nem akart aludni kiment,hogy pipi lesz,aztán meg lelépett.Az utolsó évükben mindig én mentem értük.Szegény mamát sokszor kikészítettük.Ő meg mindig apuval fenyegetett meg bennünket,hogy ha hazajön megmondja,hogy milyen rosszak voltunk.Aztán egy idő után mindig kijátszottuk és mindig elmentük apa elé a busz megállóhoz és beszámolót tartottunk neki míg haza nem értünk.
- Mikor már suliba jártunk és volt nyári szünet,mindig apunál voltunk vagy anyu munkahelyére mentünk.
Apu kombájnozott és mi vele ültünk a kabinba ha 40-50 fok volt akkor is.Mindig biciklivel mentünk ahhoz a táblához ahol épp arattak.Egy alkalommal Gabóca a bicaját nem jó helyre tette az árok partján és egy traktoros szépen átgázolt az alig 1 hónapos járgányon.Anyu csak egy kissé volt ám kiakadva.Ha nem mehettünk,mert messze voltak,mindig nagyon vártuk,hogy hazaérjen és belenézhessük az ételhordójába,mert mindig hozott haza valami maradékot kóstolónak.
Imádtam és a mai napig is imádom a frissen vágott széna, szalma,fű illatát.S nagyon szeretem és nagyon bírom a meleget.
Anyu csomagolóként dolgozott a Mosonmagyaróvári Kötöttáru gyárának nagyteveli varrodájában.8 km-re van tőlünk és 12-14 évesen jó időben,mikor már nem mentem a fiúkkal,mindig anyuhoz mentem.Ott tanultam meg vasalás nélkül szépen összehajtogattni a pólókat,fehérneműket.
- Anyu mindig is lottózott,mindig ugyan azokat a számokat játszotta meg.A sorozatos nyeretlenség után rábeszéltem,hogy változtassuk meg.Aztán egy nyári alkalommal mikor épp anyunál voltam jött a tesóm és hozta a kihúzott számokat,hogy nyertünk,mert a régi számainkat húzták ki. Ötösünk lett volna a régi számokkal de mivel nem azokat adtuk fel csak bánatos képet vágtunk hozzá.Akkor megfogadtam,hogy soha többet nem adok fel lottót.5 lottót nem is adok fel,hatos és skandi a menőbb illetve inkább kaparós sorsjegyezünk a csajszikával.
S egy kihagyhatatlan emlék.:
'95 szilveszterén éjfél előtt táncverseny volt a műv.házban.S persze nekem is feltétlenül ott kellett lennem.Épp rockyztunk mikor a súgólyukra helyezett falap beszakadt alattam.A nagy lendület amivel leérkeztem szerencsémre megmaradt,és ahogy leértem a földre a párom mindjárt kapott is fel,de a bal lábam a lyukba esett és a jobb lábam tartott meg.A térdem mint kiderült kifordult,de akkor nem is éreztem a fájdalmat,hajnalig még ropptam a táncot.Aztán 5 nap szenvedés után mikor már ha behajlítottam vagy kinyújtottam a lábam,őrűlten síkítottam fájdalmamban,apa bevitt a baleseti sebészetre és azonnal begipszelták a lábam combnyaktól bokáig.
A 3. orvos aki megnézte a lábam 4 hét alatt,vette észre,hogy a porcból levált egy darab és le is kellett szívatni.Így 2 és fél hónapig gipszelt lábbal voltam otthon.Sajnos a mai napig megérzem ha hidegfront érkezik.
Hát ezekre az élmények a mai napig nagyon jó érzéssel gondolok és mindig jókat mosolygunk rajta mikor szóba kerülnek.
Nehéz megfogalmaznom,de megpróbálom.
Egy újabb titkomról rebbentem fel a fátylat.
Sajnos nagyon sok mindenre már nem emlékszem.19 évesen elkövetett hibámból kifolyólag a kóma utáni ébredés és magamra találás után,csak hetekkel később jöttünk rá,hogy nagyon sok minden a homályba veszett.Körvonalak és halvány emlékek maradtak fent.
Amire nem emlékszem,de anyuék mindig elmesélik:
- 2 éves körül voltam mikor neki álltunk építkezni.Már álltak a falak és a tető is a helyén volt mikor bementem az előszobábanak készülő helyiségbe és neki álltam homokozni.Anyuék mikor észrevették,hogy eltüntem,kiabáltak,kerestek,az egész falut mozgosították de én meg sem mukkantam,hogy hol vagyok.Másfél óra után a nagymamám gondolt egyet és benézett az ajtó mögé,én meg ott ültem és vigyorogtam.Óriási kő esett le mindenki szívéről,de soha többet nem homokozhattam ajtó mögött.
-4 éves elmúltam mikor megszületett nagyobbik öcsém,rá egy év,egy napra a kisebbik.Anyu és mami kacsákat vágtak,így nekem kellett rájuk vigyáznom, mikor már egy kicsikét nagyobbak voltak.Istivel a járókában játszottam,mikor Gabóca a bébikomppal leszáguldott a lépcsőn anyuhoz.Betört a kobakja engem pedig nagyon megbűntettek.Kukoricás gyékényen kellett egy órát a sarokban térdepelnem.Hát a mai napig megemlegetjük mikor anyu kacsát vág.
- Aztán volt olyan is,hogy a tesómat kellett keresni,mert elindult világgá az oviból.100 méterre laktunk az ovitól és amikor nem akart aludni kiment,hogy pipi lesz,aztán meg lelépett.Az utolsó évükben mindig én mentem értük.Szegény mamát sokszor kikészítettük.Ő meg mindig apuval fenyegetett meg bennünket,hogy ha hazajön megmondja,hogy milyen rosszak voltunk.Aztán egy idő után mindig kijátszottuk és mindig elmentük apa elé a busz megállóhoz és beszámolót tartottunk neki míg haza nem értünk.
- Mikor már suliba jártunk és volt nyári szünet,mindig apunál voltunk vagy anyu munkahelyére mentünk.
Apu kombájnozott és mi vele ültünk a kabinba ha 40-50 fok volt akkor is.Mindig biciklivel mentünk ahhoz a táblához ahol épp arattak.Egy alkalommal Gabóca a bicaját nem jó helyre tette az árok partján és egy traktoros szépen átgázolt az alig 1 hónapos járgányon.Anyu csak egy kissé volt ám kiakadva.Ha nem mehettünk,mert messze voltak,mindig nagyon vártuk,hogy hazaérjen és belenézhessük az ételhordójába,mert mindig hozott haza valami maradékot kóstolónak.
Imádtam és a mai napig is imádom a frissen vágott széna, szalma,fű illatát.S nagyon szeretem és nagyon bírom a meleget.
Anyu csomagolóként dolgozott a Mosonmagyaróvári Kötöttáru gyárának nagyteveli varrodájában.8 km-re van tőlünk és 12-14 évesen jó időben,mikor már nem mentem a fiúkkal,mindig anyuhoz mentem.Ott tanultam meg vasalás nélkül szépen összehajtogattni a pólókat,fehérneműket.
- Anyu mindig is lottózott,mindig ugyan azokat a számokat játszotta meg.A sorozatos nyeretlenség után rábeszéltem,hogy változtassuk meg.Aztán egy nyári alkalommal mikor épp anyunál voltam jött a tesóm és hozta a kihúzott számokat,hogy nyertünk,mert a régi számainkat húzták ki. Ötösünk lett volna a régi számokkal de mivel nem azokat adtuk fel csak bánatos képet vágtunk hozzá.Akkor megfogadtam,hogy soha többet nem adok fel lottót.5 lottót nem is adok fel,hatos és skandi a menőbb illetve inkább kaparós sorsjegyezünk a csajszikával.
S egy kihagyhatatlan emlék.:
'95 szilveszterén éjfél előtt táncverseny volt a műv.házban.S persze nekem is feltétlenül ott kellett lennem.Épp rockyztunk mikor a súgólyukra helyezett falap beszakadt alattam.A nagy lendület amivel leérkeztem szerencsémre megmaradt,és ahogy leértem a földre a párom mindjárt kapott is fel,de a bal lábam a lyukba esett és a jobb lábam tartott meg.A térdem mint kiderült kifordult,de akkor nem is éreztem a fájdalmat,hajnalig még ropptam a táncot.Aztán 5 nap szenvedés után mikor már ha behajlítottam vagy kinyújtottam a lábam,őrűlten síkítottam fájdalmamban,apa bevitt a baleseti sebészetre és azonnal begipszelták a lábam combnyaktól bokáig.
A 3. orvos aki megnézte a lábam 4 hét alatt,vette észre,hogy a porcból levált egy darab és le is kellett szívatni.Így 2 és fél hónapig gipszelt lábbal voltam otthon.Sajnos a mai napig megérzem ha hidegfront érkezik.
Hát ezekre az élmények a mai napig nagyon jó érzéssel gondolok és mindig jókat mosolygunk rajta mikor szóba kerülnek.
Megjegyzések
Örülök , hogy olvashattam rólad .