Újra emberek...

Muszáj volt újra emberek közé mennem,ezért nem szívesen,de vállaltam,hogy visszamegyek a volt munkahelyemre kisegíteni.Míg a többiek szabadságon lesznek,én leszek az aki melózik helyettük.

Sok minden nem történt velem,de csak bámulok a világra. :(
Hiába veszek fel fekete ruhát,teszek bármit,belüről akkor is emészt a tudat,hogy édesapa nincs velem,ha hívom a telefont csak anyum hangját hallom.Ha beszélek róla még rosszabb.

Párom próbál kizökkenteni a letargiából,de csak néhány órára sikerül neki.
Balatonlellén voltunk sétálni,fagyizni.Jól sikerült az este,fél 10kor értünk haza.

Lefekvéskor pedig már előre rettegek.Azóta szinte minden éjjel álmodok vele,beszél hozzám.Tudatom pedig abban a pillanatban bekapcsol és utána már nem tudok vissza aludni.Így napi 2-3 óra alvás után, egész nap csak ténfergek.Nem találom a helyem és semmihez sincs kedvem. Csak a legszükségesebb dolgokat csinálom,s csak aludnék nap,mint nap.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kész- The End

Elgondolkodtam